Az indiai Kajaro templomokban található korai számjegyek lenyűgöző történetét ismerhetjük meg, amelyek a ma is használatos számrendszerünk alapját képezik. Ezek a jelek nemcsak a matematikai gondolkodás fejlődését, hanem az emberiség szimbolikus világát is meghatározták.
A számjegyek kialakulása India asztrológiai és matematikai hagyományaiban gyökerezik. Itt a számokat eredetileg sorsformáló, spirituális erőként kezelték, amelyek minden élethelyzetet befolyásolhattak. Felmerül a kérdés, miért pont tíz szimbólum lett az alapja a rendszernek, és hogyan kapcsolódik a zéró ötlete ehhez az újításokkal teli korszakhoz.
Az arab világ kiemelkedő tudósai, mint Al-Khwarizmi, a 8-9. században ismertették meg a matematikát és az indiai számjegyeket Bagdad tudományos központjában. Ezek a szimbólumok a Közel-Kelet és Észak-Afrika porral borított számolótábláin fejlődtek tovább, s innen indultak meghódítani a nyugati világot. Hogyan váltak ezek az arab számjegyek meghatározóvá, miközben eredetük indiai?
A középkori Európában azonban a római számrendszer uralkodott, amely főként az elit kiváltsága volt, és a számolást rendkívül bonyolulttá tette. A kérdés, vajon miért ragaszkodott oly makacsul Európa ehhez a rendszerhez? Az indiai-arab számjegyek bevezetése ellen erős ellenállás alakult ki, hiszen azok túl egyszerűnek, sőt gyanúsnak tűntek az elit szemében.
Kiemelkedő alakok, mint Fibonacci, világlátott utazóként ismertette meg a modern számolás tudományát a kereskedők és polgárok egyre szélesebb rétegével. A pergamen cseréje a papír bevezetésére, Gutenberg nyomtatási forradalma és az első nyomtatott szorzótáblák megjelenése mind hozzájárultak ahhoz, hogy a számok valódi nyelvként kezdtek működni Európában. De hogyan alakította át mindez a kereskedelmet, oktatást és a mindennapi életet?
Művészek és matematikusok a reneszánsz idején – például Dürer – új perspektívából tekintettek a számokra, azok esztétikai és filozófiai jelentőségét kutatva. Felvetődik a kérdés, hogy mennyiben járult hozzá az indiai-arab számjegyek elterjedése ahhoz, hogy a matematika független, univerzális gondolkodásmóddá váljon?
