Az improvizáció a dúr (major) skálában sok gitáros számára kihívást jelent, pedig rendkívül élvezetes és kifejező lehetőségeket rejt. Ez a lecke bemutatja, miként fedezhető fel a dúr skála gazdag hangzásvilága, és hogy nem csak klasszikus zenében vagy gyermekdalokban alkalmazható, hanem rock és blues műfajokban is kiemelkedően hatékony.
A tananyag lépésről lépésre ismerteti a legáltalánosabban használt dúr skála ujjrendjeit, amelyek bármely kiindulópontból alkalmazhatók a fogólapon. A gyakorlati példák során a G dúr skála különböző formáit járjuk körül, miközben kitérünk arra, hogyan lehet a skálákat más pozíciókba is elmozdítani.
A tanulás egyik fókusza a skála és a harmóniák kapcsolatának, az úgynevezett ‘chord tone’-oknak a felismerése. Ezek a hangok különösen fontosak az improvizációban, hiszen megállóként és célként funkcionálnak a szólamépítésben. Az oktató felveti azt a gyakori kérdést is, hogy minden harmóniaváltásnál szükséges-e követni az adott akkord hangjait, vagy a skála hangjai általánosan is jól szólnak.
A lecke kitér arra, hogyan lehet a teljes skála mellett a pentaton hangsor egyszerűsített változatát is használni, amelyek más hangulatot kölcsönöznek az improvizációnak – például country vagy világosabb karaktert adnak a játékhoz. A tanár különböző skálapatterneket, ritmikai variációkat, pulloff- és pickelési trükköket mutat be, amelyek dinamikusabbá és változatosabbá teszik a szólókat.
A bemutatott módszereken keresztül érintjük azt a témát is, hogyan lehet dolgozni a relatív moll (minor) és dúr skálákkal ugyanabban a pozícióban, és milyen módokon válthatunk hangnemek vagy modális hangsorok (például dór, líd, mixolíd) között egy improvizáció során.
