Grúzia, a világ egyik legrégebbi bortermelő országa, több mint 8000 éves hagyománnyal büszkélkedhet a borkészítés terén. A legtöbben azonban alig tudnak valamit a régiók közti különbségekről. Imereti, az ország második legnagyobb borvidéke, csak a teljes termelés 15%-át adja, mégis egyedi klímával, szőlőfajtákkal és borkészítési szokásokkal bír.
Az Atlanti-óceán közelsége jelentősen befolyásolja a térség éghajlatát: magasabb páratartalom, enyhébb nyarak és melegebb telek jellemzik. A szőlőfajták között a fehérborok területén a Titska, Soi és Krakhuna, a vörösek esetében pedig az Aladasturi és az Otskhanuri Sapere dominálnak – eltérően a kelet-georgiai régióktól.
A borászati technikákban is markáns eltérések fedezhetők fel. A tradicionális agyagedényeket, az úgynevezett churi-kat, gyakran a pincén kívül ássák el Imeretiben, ami különleges karaktert kölcsönöz az italoknak. Ezeknél a boroknál a héjon áztatás rövidebb és kevesebb szőlőhéjat használnak, így frissebb, gyümölcsösebb ízek és letisztultabb színek jelennek meg.
A régió gazdagságát és változatosságát mi sem mutatja jobban, mint a vidéket átjáró vegyes mezőgazdaság, erdők és dombok, valamint a kis családi birtokok. Az összefoglaló során öt különböző pincészet egy-egy borát ismerheti meg a néző, közvetlenül a helyszínen, miközben személyes élményeket és kóstolási tapasztalatokat is hallhat.
Imereti borainak frissessége, összetettsége és fejlődési potenciálja mind olyan témák, melyeken érdemes elgondolkodni, akár a helyi kultúra, akár a borvilág megújuló trendjei érdeklik az embert.
