Az IKEA, a bútorpiac örökkévaló óriása, világszerte ismert, de ami igazán forradalmivá teszi, az a mögötte álló üzleti modell aprólékosan kidolgozott rendszere. Különleges boltjaiban a vásárlók nemcsak bútorokat találnak, hanem egy átfogó élményt is, amelyben a labirintusszerű bemutatótermek, a kedvező árú ételek és az önkiszolgáló vásárlás együttesen teremtik meg az IKEA identitását.
A svéd márka sikere részben abban rejlik, ahogyan a költségeket szigorúan kontroll alatt tartják, miközben már a tervezés kezdetén a végső árat célozzák meg. Az innovatív lapraszerelt csomagolás lehetővé teszi az egyszerű szállítást és raktározást, de az összeszerelés felelősségét is átruházza a vásárlóra, így még tovább farag a kiadásokon. Ez a piaci stratégia egyedülálló módon hozza közelebb a termékeket a fogyasztókhoz – szó szerint, hiszen mindenki maga szerelheti össze saját bútorait.
A márkahűség záloga azonban nem csak a kedvező ár. Az IKEA szinte minden részletét saját maga irányítja, a terméknevektől a bemutatótermekig. A vásárlók pedig úgy érzik: ha saját munkájukkal valósítják meg otthonuk berendezését, erősebb kötődést is éreznek. Az „IKEA-hatás” néven ismert pszichológiai jelenség éppen ezzel magyarázza a bútormárka szokatlanul magas lojalitását.
A globális jelenlét, a kevés, jól kiválasztott termék, illetve a társadalmi trendekhez – például a fenntarthatósághoz vagy a lakásméretekhez – való alkalmazkodás mind hozzájárul ahhoz, hogy az IKEA a piac meghatározó szereplője legyen. Az aktuális fókuszban azonban az áll, vajon megtarthatja-e vezető pozícióját egy olyan világban, ahol a vásárlók egyre inkább igénylik a kényelmet és a gyors online rendelést – miközben ragaszkodnak a jól ismert barátságos árakhoz. Felmerül a kérdés: vajon képes lesz-e az IKEA egyszerre fenntartani a kedvező árakat, a hatékonyságot és az ügyfélélményt a jövőben is?
