Az elmúlt évszázadokban a brit monarchia és a római katolikus egyház kapcsolata gyakran volt kimondottan feszült, időnként ellenséges. Most viszont II. Károly király és Leo pápa közös imája a Vatikánban egészen új korszakot jelez a két fél viszonyában. A történelmi pillanat helyszíne a Sixtus-kápolna, ahol a brit és a vatikáni kórusok együtt énekeltek, ezzel is erősítve az egység üzenetét.
Felmerül a kérdés, hogy milyen szerepet játszik II. Károly személyes hite és ökumenikus elkötelezettsége ebben a közeledésben. Szokatlan módon a Buckingham-palota engedélyezte, hogy a közös ima nyilvánosságot kapjon, ezzel egyértelműen jelezve a szándékot a nyitásra és párbeszédre.
A beszélgetés kitér arra is, mekkora jelentősége van annak, hogy a múlt mély megosztottsága után a kereszténység különböző ágazatai párbeszédet kezdeményeznek – nem csak katolikusok és anglikánok, hanem más vallások között is. A múlt sérelmei feloldhatók, és a közelmúlt reformfolyamatai mindkét egyházi oldalon ezt a célt szolgálják.
Szembeállítja a katolikus és az anglikán egyház néhány lényegi eltérését, például a nők pappá szenteléséhez való viszonyukat. Ugyanakkor arra is rávilágít, hogy mindkét félben megvan a szándék egy újfajta, együttműködő kapcsolat alapjainak megteremtésére.
Leo pápa, az első amerikai pápa, személyiségében és vezetői stílusában különbözik elődeitől, ám egyértelműen folytatni kívánja elődje, Ferenc pápa ökumenikus és reformtörekvéseit. A társadalmi igazságosság, a környezetvédelem, a bevándorlók támogatása, valamint a halálbüntetés elutasítása mind hangsúlyos témák az új pápaságban. Leo pápa ezekben az ügyekben markáns, ám visszafogott, de határozott álláspontot képvisel.
