Az alkotó érdekes hasonlóságot mutat be az orvosok, ügyvédek, terapeuták által alkalmazott interaktív kommunikáció és a mesterséges intelligencia használata között. Kiemeli, hogy a szakértők gyakran egymás után feltett, célzott kérdésekkel gyűjtenek információkat, míg a legtöbben az AI-tól egyirányú, hosszú parancsokat várnak el, ami gyakran felszínes válaszokat eredményez.
Felveti, hogy a gépi tanulás egyik leghasznosabb módja lehet, ha az MI nem passzívan várja a bemenetet, hanem aktív interjúkészítőként jár el. Így képes dinamikusan, a válaszok alapján következő, egyre relevánsabb kérdéseket feltenni. Ez az információkinyerés segíthet abban, hogy saját gondolkodásunk vagy munkafolyamataink átkerüljenek az AI-ba.
Érdekes témaként kerül elő a szakértői tudás megosztásának nehézsége, hiszen amikor valaki évek óta ugyanazt csinálja, sok részletet automatikusan végez, így nehezen tudja azokat szavakba önteni. Az MI által végzett interjú segíthet ezeket a rejtett részleteket is felszínre hozni.
A szerző három fő módszert különböztet meg, amelyekkel az MI tanulhat: interjúk készítését, példák bemutatását és közös munkát. Rávilágít arra, hogy minden módszernek más-más előnye van, és fontos, hogy a tesztelés során a valós munkafolyamatokból eredő finomságok visszacsatolódjanak az AI rendszerébe.
