A türkizbányák sötét falain nemcsak a bányászok szerszámainak nyomai fedezhetők fel, hanem különös jelek is, amelyek közül némelyik ismerős, mivel hieroglifákból másolták őket, mások viszont korábban sosem látott, új szimbólumok.
Ezek a jelek azonban nem teljes szavakat, hanem hangokat jelölnek. Az alkotók egy-egy szó első hangját ragadták ki, ezáltal teremtve meg valami teljesen újat. Például az ökör fejének jeléből csak az első hang marad meg, ahogy a ház jeléből is csupán a kezdő betű.
A rendszer forradalmi újítása abban rejlik, hogy egyszerűbbé vált megtanulni és alkalmazni, mint a bonyolult és sokszor elit rétegre szabott hieroglifaírásokat. Harminc jellel már képesek voltak bármilyen gondolatot rögzíteni vagy továbbadni.
Ezek a bányászok, egyszerű dolgozók, ösztönösen teremtették meg az ábécé alapjait. A gondolkodás és önkifejezés addig elérhetetlennek tűnő lehetőségei váltak elérhetővé szélesebb tömegek számára, elindítva egy forradalmi változást a világtörténelemben. Eközben feltárul a kérdés: miként befolyásolta az ábécé kialakulása az emberiséget, és hogyan változtatta meg mindazt, ahogy tudást adunk át generációról generációra?
