Miért ragaszkodik a Windows még mindig a meghajtóbetűkhöz, amikor más operációs rendszerek már egységes fájlrendszerrel dolgoznak? Eredetük egészen a CP/M, majd az MS-DOS korszakáig vezethető vissza, amikor az A és a B a floppy lemezekre, a C pedig a merevlemezre utalt. Egyszerű felépítésük később nehézségeket okozott, amikor egyre bővült a számítógépekhez csatlakoztatható meghajtók köre.
A videó bemutatja, hogyan tette lehetővé az NTFS a meghajtók mappába történő csatolását, azaz mount pontok létrehozását, amelyek révén a meghajtóbetűk elhagyhatók. Bár ez szabadságot ad, a legtöbb alkalmazás makacsul igényli a betűjelzést. A kompatibilitási kérdések sok, ma is érvényben lévő döntést indokolnak.
A tartalom részletesen elmagyarázza a hard linkek, szimbolikus linkek, junction pontok és mount pontok működését. Külön kitér arra, miben különböznek, mikor melyiket érdemes használni, illetve milyen operációs rendszerbeli háttérmechanizmusok teszik ezeket lehetővé. Felveti, hogyan egyszerűsíthetők, tehetők rugalmasabbá a Windows felhasználói számára az elérési utak, és inspirációt ad saját megoldások kipróbálásához.
A videó végén szó esik arról is, hogy kombinálni is lehet a különböző linktípusokat, ám ehhez körültekintően kell hozzáállni, mert ez a nagy szabadság rejtett bonyodalmakat is hordozhat magában.
