Ez a beszélgetés a téridő-szerkezetek és az időutazás lehetőségét vizsgálja a fizika és a filozófia határterületén, különösen az általános relativitáselmélet (GR) keretében. Kiemelkedik a Heraclitus-típusú téridők tárgyalása, ahol minden esemény egyedi, és a struktúra teljesen aszimmetrikus.
A vendég, J.B. Manchak professzor, arra mutat rá, hogy a GR számos – gyakran bizarrnak ható – matematikai modellt enged meg. Ezek között van olyan, amely megengedi az időutazást vagy a determinizmus sérülését, sőt, vannak megoldások, amelyeknél tudományos értelemben nem dönthető el, hogy a világegyetem milyen szerkezetű. Felmerül a kérdés: ha minden lehetséges empirikus adat birtokában lennénk is, elvileg sem tudnánk meghatározni a világegyetem szerkezetét?
A beszélgetés részletesen bemutatja Malament, Penrose, Geroch és mások eredményeit, valamint a filozófiai hátteret, amely Leibniz, Hume és a buddhizmus gondolataival kapcsolódik össze – például a non-self és az ismeretelméleti határok tematikáján keresztül. Szó esik olyan speciális téridőkről (Malament-Hogarth, Heraclitus), amelyekben a számításelméleti problémák (pl. halting-probléma) fizikai perspektívából is értelmezhetővé válnak.
A beszélgetés végigvezet olyan filozófiai kérdéseken is, mint a szimmetria, szerkezet és tudás határai a tudományos megismerésben; valamint a fizika, a matematika és a spiritualitás metszéspontjaiban is elmélyül.
