A huszadik század első felének klasszikus férfidivatját járja körül két szenvedélyes szakértő egy bécsi szabóságban. Beszélgetésük középpontjában a korabeli divatillusztrációk és azok inspirációs szerepe áll: hogyan használták ezeket a szabók és ügyfeleik, amikor a vizuális kommunikációt még nem könnyítette meg sem az internet, sem a televízió.
Különböző ruhadarabokat – öltönyöket, kabátokat, felöltőket – vizsgálnak meg részletesen, megfigyelve azok fazonját, arányait, anyaghasználatát és a hozzájuk tartozó, ma már szinte feledésbe merült kiegészítőket. Elhangzik, milyen gyakorlati és esztétikai szempontok határozták meg egy-egy választást, és számos érdekes részlet kerül elő, mint például a zsebek elhelyezése vagy a gallérok szélessége.
A beszélgetők arról is elmélkednek, milyen különbségek vannak a hajdani és a mai öltözködési szokások, stílusideálok között, valamint hogy a klasszikus fazonok hogyan térnek vissza újra és újra a modern öltönykészítésben, akár több generáción keresztül megőrizve inspiráló erejüket. Felvetődik, mi tesz egy férfiruhát igazán időtállóvá vagy különlegessé, és miben nyilvánul meg a részletekhez való szakmai ragaszkodás.
Miközben a klasszikus elegancia jelentését keresik, szóba kerülnek a társadalmi változások, az egyéni stílus fontossága és az is, hogy egy-egy, sok évtizedes magazinlap illusztrációja hogyan alakítja ma is a férfidivatot és az öltözködés iránt elkötelezett közeg gondolkodását.
