A számítástechnika világában alapvető átalakulás zajlik, amelyben nem pusztán a mesterséges intelligencia modellek fejlesztése a meghatározó, hanem az is, hogy ki birtokolja az erőforrásokat – a számítási teljesítményt, energiát, területet és időt. A Hyperion projekt bemutatja, hogyan tört ki egy vállalat a hagyományos adatközpontok keretei közül, és egy eddig soha nem látott méretű AI központot hoz létre, amely vadonatúj szabályokat alkot az iparágban.
A történet mögött hatalmas verseny húzódik meg: a Meta döntés előtt állt, hogy továbbra is mások infrastruktúráját bérli, vagy saját kezébe veszi az irányítást. Az utóbbi mellett döntöttek, hogy az AI-kutatás élvonalában maradhassanak, ami többszörösen is átrendezi az energiaellátás és hűtés kérdéseit, valamint példátlan gyorsaságot és kompromisszumokat követel meg az építés során. A Hyperion létesítménye Louisiana államban, óriási területen, helyszínspecifikus előnyök kihasználásával valósul meg.
Az infrastruktúra kiépítése során a Meta saját gázerőművek létrehozásával és jelentős mennyiségű napenergiával oldja meg az energiaellátás kihívásait, mindezt úgy, hogy a rendszer szinte teljesen független a meglévő hálózatoktól. A skálázás azonban rejtett költségeket is hordoz, különösen a vízhasználat és a környezeti hatások terén – amelyek új típusú társadalmi és ipari dilemmákat vetnek fel.
A labor legfontosabb építőkockái a fejlett NVIDIA Blackwell Ultra GPU-k és a Meta saját fejlesztésű MTIA chipjei, amelyek együttműködése a maximális teljesítmény és költséghatékonyság jegyében működik. A rendszer kiépítése több tízmilliárd dollárt emészt fel, és új megközelítéseket kényszerít ki a hálózat, számítási teljesítmény, hűtés és energia összehangolásában.
A videó felveti a kérdést: vajon ez az extrém skálázás lesz a jövő mesterséges intelligencia infrastruktúrájának mintája, vagy egy túl drága, elhibázott kísérlet marad? És mennyire fenntartható az a világ, ahol egyetlen adatközpont energiaigénye és környezeti lenyomata egy városéval vetekszik?
