Szigorúan matematikai szemszögből vizsgálva a húrelmélet elképesztően pontos, olyannyira, hogy matematikusok elismerő díjakat is nyertek a területhez való hozzájárulásukért. Ugyanakkor felvetődik a kérdés: miért nem feleltethető meg ez az elmélet a minket körülvevő valós világnak?
Különösen érdekes aspektus, hogy a húrelmélet központi összetevője, a szuperszimmetria, a jelenlegi kutatások szerint hiányzik univerzumunkból. Megválaszolatlan kérdések merülnek fel azzal kapcsolatban, miként lehetne továbbfejleszteni az elméletet úgy, hogy nagyobb általánosságban, szuperszimmetria nélkül is működjön.
Az interjúban szóba kerül, hogy a kutatóközösség jelenleg nem találja a motivációt vagy az új generáció képviselőit az e kiterjesztéssel kapcsolatos kutatáshoz. Mi indokolhatja ezt a stagnálást, és hogyan lehetne ismét élettel telivé tenni ezt a tudományterületet?
Továbbá érdekes összevetés, hogy a húrelmélet egyfajta ‘létezési bizonyítéka’ annak, hogy a kvantummechanika és a gravitáció egyesíthető, legalább elméleti szinten. Ugyanakkor kérdés marad, hogy létezik-e más megoldás, vagy új definíciókat kell-e létrehozni ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a természet alapvető törvényeinek megértéséhez. Mindezeket a dilemmákat és lehetőségeket boncolgatja a beszélgetés, végig fenntartva a bizonytalanság izgalmát.
