Az óceánok felszínén hullámzó energia már régóta vonzza a kutatókat, hiszen egyetlen év alatt több energiát rejt magában, mint amennyi villamos energiát világszerte termelünk. Mégis, a hullámenergia kiaknázása eddig leginkább kudarcokról és elsüllyedt prototípusokról szólt; a technológia mindeddig nem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket.
Közelmúltbeli fejlesztések azonban új lendületet adtak a területnek. A svéd CorPower cég úszó bójája például extrém hullámhegyeket is állva hagyva folyamatosan szolgáltatott tiszta energiát az elektromos hálózatnak. Az úttörő műszaki megoldásuk nemcsak követi a hullámokat, hanem rezgéseiket kihasználva maximalizálja az energiatermelést. A hullámenergia sűrűsége és állandóbb jellege miatt ígéretes kiegészítője lehet a szél- és napenergiának, különösen akkor, amikor azok kimaradnak.
Annak érdekében, hogy ezek az úszó egységek tartósan működjenek a zord tengeri környezetben, mérnöki szempontból nagy kihívásokat kell leküzdeni. Permetező só, hatalmas hullámok, korrózió, a hullámzó mozgás által folyamatosan igénybevett alkatrészek – ezek mind-mind próbára teszik a technológia tartósságát és gazdaságos működését. Ugyanakkor jelentős beruházási, engedélyezési és környezetvédelmi kérdésekre is választ kell adni, mielőtt a hullámenergia széles körben elterjedhetne.
Felmerül a kérdés: képes lesz-e a hullámenergia áttörést hozni az energiapiacon, vagy továbbra is csak ígéretes, de be nem váltott ötlet marad? Milyen hatással járhat a tengeri életre a nagyobb léptékű hullámenergia-hasznosítás, és hogyan mérsékelhetők ezek a kockázatok? Meddig és milyen ütemben lehet a költségeket csökkenteni, hogy ez a megoldás valóban versenybe szállhasson a nap- és szélenergiával?
