Napjainkban egyre többen keresik a lehetőségeket arra, hogy az eddig hulladékként kezelt anyagokat értékes erőforrásként hasznosítsák újra. Nem csak az elektronikai vagy mezőgazdasági hulladék kap új szerepet, hanem olyan szokatlan anyagok is, mint a szarvasmarha-trágya vagy éppen az emberi vizelet.
A kutatók világszerte dolgoznak azon, hogy a hulladékból műanyagokat, textíliákat vagy akár akkumulátorokat és építőanyagokat készítsenek. Egyes fejlesztések során például szarvasmarha-trágyából vonnak ki cellulózt, amelyet erős, mégis lebomló bioplasztikokká és szálakká alakítanak át. Más kísérletek során New York-i vállalkozók tehéntrágyából készült ragasztót használnak fejlett lítium-ion akkumulátorokban.
Az építőiparban is forradalmi innovációk zajlanak: a kutatók mikroorganizmusok segítségével a vizeletből állítanak elő olyan vegyületeket, amelyek beton szilárdságú anyagokat hoznak létre cement nélkül, miközben csökkentik a szén-dioxid-kibocsátást és az energiaköltségeket.
A kérdés, amely felmerül: vajon ezek az alternatív megoldások valós áttörést jelenthetnek-e a fenntarthatóság terén, vagy túl optimista elvárásokkal tekintünk a természet körforgásának újraértelmezésére?
