A csillagászat története során az emberiség mindig is vágyott a világegyetem titkainak feltárására. Az emberi szem lehetőségeinek kibővítése érdekében különböző távcsöveket építettek, amelyek egyre közelebb hozták számunkra az univerzum távol eső jelenségeit.
Még a legfejlettebb földi távcsövek is korlátozottak voltak a Föld légkörének torzító hatásai miatt. Ez a kihívás azonban jelentősen megváltozott 1990 áprilisában, amikor a Hubble űrtávcsövet pályára állították. Ez a műszer az első nagy távcső volt, amely kiszabadult a légkör korlátai alól, radikálisan javítva az égbolt megfigyelésének lehetőségeit.
A Hubble indulását azonban műszaki probléma árnyékolta be: a fő tükör gyártási hibája miatt az első képek elmosódottak voltak. A precíz javítások után azonban lenyűgöző tisztaságú felvételek érkeztek, új korszakot hozva a csillagászati képrögzítésben.
Egy egész univerzum tárult fel előttünk, színpompás csillagködökkel, amelyek a csillagok halálának és újjászületésének tanúi. A planetáris ködök megdöbbentő változatossága és szépsége nemcsak tudományos vizsgálatokat inspirál, hanem művészi élményt is nyújt. A belső szerkezetek, például a csomósodások vagy a különleges formák, új kérdéseket vetnek fel a kutatók számára.
Az olyan objektumok, mint a Helix-köd vagy a Macskaszem-köd, nemcsak látványosak, hanem kulcsfontosságú szerepet játszanak a galaktikus anyagkörforgásban, hiszen ezek a ködök hordozzák a későbbi életek kialakulásához szükséges elemeket és molekulákat. A videó végigvezet a Hubble által rögzített világegyetemi tájakon, és felteszi a kérdést: mit árulnak el ezek a lenyűgöző képek az univerzum működéséről és az élet keletkezésének lehetőségeiről?
