Ted Bundy, Jeffrey Dahmer, John Wayne Gacy és Ivan Milat neve még ma is ismert, annak ellenére, hogy évtizedekkel ezelőtt történt bűncselekményekhez kötődnek. De vajon mi lehet az oka annak, hogy manapság ritkábban hallunk új sorozatgyilkosokról, akik aktívan fenyegetik a közösségeket?
Felvetődik a kérdés, hogy mindez a modern technológiának, például a DNS-tesztelésnek, a fejlettebb rendőrségi módszereknek és a megfigyelésnek köszönhető-e – ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy hamarabb azonosítják és elfogják az ilyen bűncselekmények elkövetőit. A pszichológiai háttér is terítékre kerül: mik azok a tulajdonságok, amelyek hajlamosíthatnak valakit ilyen szörnyű tettekre?
Sokan alternatív elméleteket is felvetnek, például a környezet ólomszennyezésének szerepét, a nem kívánt terhességek csökkenésének (az abortusz legalizálásának) hatásait, illetve az általános társadalmi szokások változásait. Ezek mennyiben járultak hozzá a bűncselekmények számának csökkenéséhez?
A társadalom reakciói is elemzésre kerülnek: napjainkban kevesebben stoppolnak, korábban zárják az ajtóikat, javult a gyermekvédelem, és egyes helyeken új terápiás vagy akár gyógyszeres módszerekkel próbálják kezelni az erőszakos bűnelkövetőket. Az is elgondolkodtató, hogy a bűnügyi statisztikák csökkenése ellenére egyes társadalmi csoportok még mindig nagyobb veszélynek vannak kitéve és gyakran kevésbé kapnak médiavisszhangot – például hátrányos helyzetű vagy őslakos közösségek tagjai.
Bár a hírekből eltűntek az új sorozatgyilkosok, felmerül a kérdés: eltűntek-e valóban, vagy csak nehezebben ismerjük fel őket, illetve változott-e a társadalom figyelme és érzékenysége ezekre a bűncselekményekre?
