Gyermekkori emlékek elevenednek meg, amikor fénylő szentjánosbogarak lepték el az éjszakát, de napjainkban ezek az élmények egyre ritkábbá váltak. Felvetődik a kérdés: miért tűnnek el a rovarok világszerte?
Globális adatokkal és kutatásokkal illusztrálva van, hogy az ízeltlábúak, köztük méhek, bogarak és szenderlepkék drasztikus mértékben csökkennek. Megdöbbentő statisztikák mutatják, milyen gyors ütemben tűnnek el a különféle fajok, és hogyan érinti mindez az ökoszisztémákat és a gazdaságot.
Fontos kérdés merül fel: milyen szerepet töltenek be a rovarok a természetben, például a növények beporzásában vagy a táplálékláncban? Kiemelkedik a szimbiózis szerepe – mint a jukkafák és fügefák esete –, valamint az is, milyen következményekkel járna eltűnésük.
Részletesen szó esik az emberi tevékenységek – élőhelypusztítás, modern mezőgazdaság, peszticidek, fényszennyezés és klímaváltozás – hatásáról, amelyek felerősítik a rovarpusztulást. Izgalmas példákon keresztül ismerhetjük meg, hogyan képes néhány faj alkalmazkodni, vagy északra, illetve magasabbra vándorolni.
Felsorakoznak történelmi tömeges fajkihalások, amelyek segítenek kontextusba helyezni a jelenlegi folyamatokat. Felvetődik a kérdés, vajon valóban küszöbön áll-e a hatodik kihalási hullám, vagy „csak” a biodiverzitás csökken?
Végül felmerül annak lehetősége, hogy a természeti folyamatokat az emberek is pozitívan befolyásolhatják, például rovarbarát kertek kialakításával, vegyszerhasználat csökkentésével vagy helyi természetvédelmi tevékenységek támogatásával.
