Gyerekkorunkban a játék felfedezése valóságos kalandot jelentett. Nem ajánlók vagy trendek alapján választottunk, hanem gyakran a véletlen vagy egy barát ajánlása vezetett el minket egy új élményhez.
Az információ hiánya izgalmassá tette az ismeretlent. Ha új játék került a kezünkbe, sem a történetet, sem a titkokat nem ismertük előre. Nem segített egyetlen influenszer vagy videó sem; saját magunk fedeztük fel az újdonságot.
Ma már szinte mindent megtudhatunk egy játékról a megjelenése előtt: térképek, végkifejlet, tippek, stratégiák és rejtett tartalmak kerülnek nyilvánosságra. Az algoritmusok személyre szabott tartalomajánlásai miatt egyre kevesebb az igazi, véletlen felfedezés.
Felmerül a kérdés: vajon a könnyű hozzáférés kockázatmentessé és egyhangúvá teszi-e a játékos élményeket? Mennyit veszítettünk azzal, hogy minden információ azonnal elérhető, s vajon a kollektív felfedezés képes-e pótolni azt a személyes izgalmat, amelyet egy-egy titkos, csak ránk váró világ adott?
