Az emberek évszázadokon keresztül mindennapjaik részévé tették a fésű használatát, sőt, már a neolit korban, 8000 évvel ezelőtt is találtak fésűket a régészek. A hajápolás és a tetvek eltávolítása mellett számos kultúrában státuszszimbólumnak számított egy finoman faragott eszköz birtoklása.
Az ókori Egyiptomban a fésűk nemcsak használati tárgyak voltak, hanem ceremoniális jelentéssel is bírtak. A középkorban, a viking korban fából készült, összecsukható fésűk váltak népszerűvé, míg az ipari forradalom után olyan márkák emelkedtek ki, mint a Kent és az Ace; utóbbi az első tömeggyártott, törhetetlen gumifésűkkel forradalmasította a piacot.
A 20. század első felében a hollywoodi filmcsillagok és a szigorú katonai előírások arra ösztönözték a férfiakat, hogy mindig hordjanak magukkal fésűt. A divat és a technika előrehaladtával azonban új hajformázási eszközök és termékek jelentek meg, mint a hajszárítók, hajlakkok, gélek, illetve az egyre népszerűbb kócosság és lazaság olyan trendeket teremtett, ahol a fésű már nem alapvető kellék többé.
Kulturális ikonok, mint Elvis Presley vagy Fonzie is hozzájárultak a fésű népszerűségéhez, de a Beatles vagy a hippik hosszú, természetes hajviselete, majd a 80-as, 90-es évek rendezetlen stílusai végül háttérbe szorították. Mára a modern mindennapi eszköztár és a zsebekért folytatott verseny végleg csökkentette a fésűk helyét a férfiak körében.
