Az elmúlt években az AI-t minden idők egyik legnagyobb gazdasági forradalmának tekintették: elemzők és vállalatok trillió dolláros költekezést, új piacokat és radikális termelékenységnövekedést vártak tőle. Rengeteg AI-alapú megoldás bevezetése ellenére azonban meglepően kevés kézzelfogható pénzügyi eredmény mutatkozik a legtöbb végfelhasználónál.
Kutatások alapján, bár a cégek tömegesen vezetik be az AI-t – többek között az USA-ban, az Egyesült Királyságban, Németországban és Ausztráliában –, mégsem jelentkezett mérhető növekedés sem a produktivitásban, sem a profitban. Bár bizonyos iparágakban és néhány feladatkörben, például az ügyfélszolgálati automatizációban érzékelhetők előnyök, ezek sem mindig hoznak jelentős bevételnövekedést, inkább költségcsökkentés formájában mutatkoznak meg.
Az elemzés arra is kitér, hogy a valódi nyertesek nem a végfelhasználók, hanem a hardvert, a cloud kapacitást és az AI modelleket szolgáltató cégek: például az Nvidia vagy a felhőszolgáltatók. Felmerül a kérdés, hogy az AI valóban növeli-e a vállalati profitot, vagy csak az iparág közvetlen kiszolgálói zsebelik be a hasznot.
Különösen érdekessé teszi a témát a „Dynamo-fallacy” jelensége: ahogyan egykor az elektromos energia kezdetben csak mérsékelt hasznot hozott a gyáraknak, mert a vállalkozások nem szervezték át folyamataikat, úgy most az AI-t is gyakran csak a meglévő rendszerekre „illesztik rá”, ahelyett, hogy az egész vállalati működést újragondolnák. Mindezek mellett azt is vizsgálják, hogy a hatékonyságnövekedés miért nem válik automatikusan pénzügyi növekedéssé, és hová kerül vagy kinek a zsebébe vándorol a valódi hozzáadott érték.
