Az 1990-es évek technológiai lázában született meg az első, otthoni használatra szánt VR-szemüvegek generációja, mint például a Forte VFX1. Egyes cégek, köztük a Nintendo és a Sega, nevét is kapcsolták ehhez az időszakhoz, de végül csak néhány termék jutott el a felhasználókhoz – különösen a PC-platformon mutatkozott be néhány, a maga korában forradalminak számító VR-rendszer.
A bemutató során alapos pillantást vetünk a Forte VFX1 headsetre, annak hardveres megoldásaira – mint például az állítható lencsék, az egyedi gyroszkópos vezérlő, valamint a saját ISA-csatlakozókártya és különleges interfészei. Kiderül, mennyire lenyűgöző volt annak idején a sztereoszkopikus 3D megjelenítés és a fejmozgás-követés, s hogy ezek a megoldások mennyire előzték meg a korukat.
A tesztelt játékok, például a Quake, a Doom és a Descent, különféle szinten támogatták a virtuális valóságot, ám az élmény gyakran okozott kényelmetlenséget vagy éppen szédülést. Felmerül a kérdés, mennyire lehetett élhető, illetve élvezetes az első VR-generáció, és miért nem lett ebből valódi piaci áttörés.
Érintve van az is, milyen hardverek (például memóriachipek, grafikus kártyák) és márkák játszottak kulcsszerepet, illetve mennyire hasonlítanak a korabeli rendszerek a mai modern VR-eszközökhöz. Ilyen párhuzamokból láthatjuk: bizonyos technológiai ötletek három évtizede változatlanok maradtak, még ha a megvalósításuk sokat is fejlődött.
