Egy maroknyi fiatal teljesen váratlanul reked meg egy ismeretlen, furcsa kisváros szélén, ahol hamarosan egy titokzatos viaszmúzeum groteszk árnyékában találják magukat. A hely atmoszférája szinte tapintható: a film részletesen kidolgozott díszletei és a nyomasztó, mégis lenyűgöző hátterek különleges élményt nyújtanak a nézőknek.
Feltűnő, hogy a produkció grandiózus költségvetésből és korához képest nagynevű szereplőgárdával készült, ami akkoriban meglepő volt egy horrorfilm esetében. A 2000-es évek közepére jellemző, hogy sok tehetséges alkotó és fiatal színész szerepelt a műfajban – sőt, a promóciós kampány is inkább botrányhősökre, például Paris Hiltonra épült, mintsem a történetre vagy a minőségre.
Reflektorfénybe kerül a film hihetetlen díszletvilága és a hagyományos, gyakorlati effektek használata, amelyek máig lenyűgözőek. Külön hangsúlyt kap, hogy a hátborzongató jelenetekben keverednek az ötletes maszkok, a látványos smink, valamint néhány jól elhelyezett, látványos CGI-megoldás. A történetben kiemelt szerepet kap a testvéri kapcsolat tematizálása, amely szokatlan rétegekkel gazdagítja a szokványos horror-dinamikához képest.
A videó kitér arra is, mennyire természetesnek hatnak a baráti kapcsolatok, ami a műfajban ritka, és mennyire intenzíven ábrázolja a fizikai fájdalmat – olyan jelenetek kerülnek szóba, amelyek különösen emlékezetesek lettek a rajongók körében. Egyúttal érdekes visszatekintést is kapunk arra, hogy miért volt az alkotás megosztó a megjelenésekor, hogyan változott idővel a fogadtatása, illetve milyen kultusz övezi napjainkban.
További izgalmas kérdésként vetődik fel, hogyan születhetett egy műfaji remake ekkora költségvetéssel egy elsőfilmes rendező irányításával, illetve hogy miért vonz a film máig olyan sok, újraértékelő nézőt.
