Elképzelhető, hogy homályos csillagképeken keresztül nagyobb betekintést nyerhetünk az exobolygók világába, mint a tökéletesen éles felvételek segítségével? Ez az ellentmondásos gondolat adja a kiindulópontot a Chopsnak, vagyis a Characterizing Exoplanet Satellite küldetésének, amely a távoli, Föld-szerű bolygók jellemzésére törekszik.
A podcast betekintést nyújt abba, hogy miként vált lehetségessé az exobolygók kutatása néhány évtized alatt, egészen az első sikeres felfedezéstől (51 Pegasi b, avagy Dimidium) mostanáig, amikor már ezrek létezését erősítettük meg. A radiális sebesség módszere mellett szóba kerül a tranzit fotometria is, amely a Chops működésének alapjául szolgál: a homályos csillagképek előnye, hogy jobban mérhetővé teszik a minimális fényerő-ingadozásokat, amikor egy bolygó elhalad a csillaga előtt.
Felszínre kerülnek olyan izgalmas kérdések, hogy miért különösen nehéz közvetlenül észlelni a bolygókat a csillagok fényözöne mellett, milyen előnyei vannak az űrteleszkópoknak a földi megfigyelésekkel szemben, illetve hogyan segíti a homályos csillagkép a légkör összetételének és potenciális lakhatóságának meghatározását.
Érdekes kutatási területek nyílnak meg az új mérési technológiáknak köszönhetően, például az exobolygók fénygörbéinek és az általuk visszavert fény spektrumának részletes vizsgálatában, amelyek közelebb vihetnek minket a második Föld megtalálásához.
