Az ókori kéziratok között a Holt-tengeri tekercsek különleges helyet foglalnak el: évezredekre visszanyúló múltjuk, rejtélyes eredetük és felfedezésük módja mind-mind alapvető kérdéseket vetnek fel a vallástörténet és a bibliai szövegek kutatása terén.
Egy véletlen esemény során, amikor egy helyi pásztor rábukkan néhány agyagedényre egy elhagyatott barlangban, gyorsan világraszóló szenzációvá válik. Hamarosan tudósok, régészek és kereskedők özönlenek a Kumrán környéki barlangokba, hogy feltárják az elrejtett kincseket.
A kéziratok között nemcsak jól ismert bibliai szövegrészek, hanem apokrif és addig ismeretlen írások is találhatók. Ezekből egy titokzatos vallási közösség életébe, szertartásaiba és apokaliptikus vízióiba is betekinthetünk – például a híres Nagy Ézsaiás-tekercs, az egész rézlemezes tekercs vagy a közösség szabályait rögzítő írások révén.
Felmerül a kérdés: kik rejtették el ezeket az iratokat, és miért? A Kumránban feltárt romok, valamint ókori szerzők beszámolói alapján egy Esszénus nevű zárt zsidó közösséghez köthetők, noha a szövegekben maguk nem használják ezt az elnevezést.
A tekercsek szövegváltozatai gyakran eltérnek a ma ismert Bibliától – egyes történetek hiányosak vagy bővítettek, például Saul király története vagy az Énok könyvéből ismert különös lények. A különféle változatok újraértékelésre ösztönzik a kutatókat is: vajon ki dönti el, melyik verzió tekinthető hitelesnek?
Nemcsak a szövegek tartalma, de titokzatos elrejtésük és a rájuk vonatkozó legendák is izgalmas vitákra adnak okot. Vajon valóban apokaliptikus előérzet, háború vagy üldöztetés vezetett-e a tekercsek eldugásához? Mi a jelentőségük ezeknek a dokumentumoknak ma, és hogyan formálták a Biblia szerkesztési történetét?
