Hollandia délnyugati részén, Amszterdam közelében működik egy családi tejgazdaság, ahol a sajtkészítés mellett jelentős mennyiségű trágya is keletkezik. A gazdák számára a trágyakezelés nem csupán környezetvédelmi kérdés: a nitrogénszabályozások és az ezzel járó plusz kiadások miatt sokan már feladták a gazdálkodást.
A holland és európai uniós jogszabályok célja, hogy csökkentsék a mezőgazdasági nitrogénkibocsátást, ennek következtében egyre több gazdálkodót kényszerítenek az állatállomány csökkentésére és a trágya elszállíttatására. Közben a műtrágya és üzemanyag ára a nemzetközi válságok miatt folyamatosan emelkedik, ami súlyosan érinti az ágazatot.
Felmerül az a kérdés, hogy érdemes-e támogatni a gazdákat a drága műtrágya beszerzésében, vagy inkább engedélyezni kellene számukra, hogy nagyobb mértékben használhassák a saját trágyájukat szerves trágyaként. Egyesek szerint a problémát a túlzott importfüggőség is súlyosbítja, míg a környezetvédők arra hívják fel a figyelmet, hogy a jelenlegi intézkedések túl szűken értelmezettek, és nem helyeznek elég hangsúlyt a közegészségügyre és a természet védelmére.
Innovatív megoldásként néhány holland vállalkozás a felgyülemlett trágyából biogázt, műtrágya-helyettesítőket és új építőipari alapanyagokat állít elő. Egyre nagyobb az érdeklődés az ilyen alternatív feldolgozási módszerek iránt, miközben az alapélelmiszerek, például a tej piaci ára is változékonnyá vált.
Az egész vita lényege: hogyan lehetne úgy egyensúlyozni a termelők, a fogyasztók és a környezet igényei között, hogy közben a vidéki élet is fennmaradjon?
