Az univerzum központjának keresése mindig is lenyűgözte az embereket – de vajon létezik-e egyáltalán ilyen középpont? Ez a videó a Nagy Bumm eredetét kutatja, felvetve azt a kérdést, hogy hol is kezdődött mindaz, amit ma világegyetemnek hívunk.
Az elmélet szerint mintegy 13,7 milliárd évvel ezelőtt az anyag, energia, tér és idő egyetlen, gyakorlatilag pontszerű állapotban volt, majd hirtelen elképesztő robbanásban tágult ki. A fejlődés során galaxisok, csillagok és bolygók keletkeztek, miközben a tér és az idő is változott, folyamatosan növelve a világegyetem méretét.
Az univerzum tágulása miatt bármilyen pontból nézve minden más távolodik tőlünk, mintha mindenhol lenne a középpont—ez meglepi azokat, akik földrajzi értelemben várnák az origót. A fény véges sebessége miatt a legtávolabbi csillagok és galaxisok múltbeli képét látjuk, és ez az időkavalkád segít visszatekinteni a Nagy Bumm utáni korai univerzum állapotára, például a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás révén.
A videó feltárja, miért beszélnek a csillagászok az „észlelhető univerzumról”, hol van a tágulás határa, illetve, hogy az univerzumnak van-e éle vagy sem. Megdöbbentő példákon keresztül mutatja be, hogy a kozmikus tágulás miként alakította ki a galaxisok szálas szerkezetét, valamint hogy mit jelent a Hubble-állandó és az „észlelési horizont.”
Izgalmas kérdéseket vet fel: Mi van az univerzum „szélén” túl? Vajon tényleg minden pont lehet középpont? Hogyan lehet egy robbanásnak koordinátarendszert adni, ha maga a koordinátarendszer is a robbanásban született?
