Az emberi kreativitás egyik leglátványosabb eredménye, hogy hétköznapi tárgyakban, például zsebre vágható eszközökben már milliárdnyi tranzisztor dolgozik együtt. A videó összehasonlításokat kínál a csillagászatban tapasztalható elképesztően nagy számok és a modern processzorok parányi összetevői között, miközben azt vizsgálja, hogyan sikerült ilyen elképesztően sűrűn integrálni az alkatrészeket egyetlen chipben.
Látványos utazás veszi kezdetét a méretek világában: fokozatosan egyre kisebb léptékekre csökken a néző szemszöge, egy ismerős emberi magasságból kiindulva egészen a mikrométeres és nanométeres szintekig. A hétköznapi tárgyak, mint egy billentyűzet vagy banán, teljesen új értelmezést nyernek, ahogy az egyes alkatrészek méreteit újraértelmezik ezekhez a léptékekhez képest.
Különös hangsúlyt kap, hogy a technológiai fejlesztések mögött kemény munka és kreatív mérnöki gondolkodás húzódik meg, aminek eredményeként a Moore-törvény is hosszú éveken át érvényesült. Felvetődik a kérdés, hogy vajon meddig tarthat még ez a rohamos fejlődési ütem, amikor már szinte atomi szinten zajlanak a fejlesztések.
Váratlan kérdések is előkerülnek: például, ha ma is a ’40-es évek technológiáját használnánk, mekkora lenne például egy iPhone fizikai mérete, vagy miként nézne ki mindez, ha a modern tranzisztor méretét a kezünkben megszokott mértékűre nagyítanánk. Mindez segít érzékelni, milyen forradalmi átalakuláson ment keresztül a számítástechnika az elmúlt évtizedek során.
