1992-ben a szingapúri tőzsdén óriási hibát vét egy kezdő kereskedő, aminek következtében főnöke, Nick Leeson, egy rejtett számlára könyveli el a veszteséget. Ez a döntés láncreakciót idéz elő, amely végül a Bearings Bank legendás összeomlásához vezet. Felmerül a kérdés: hogyan alakulhat ki ilyen súlyos túlzott önbizalom egyéni és szervezeti szinten?
A történelem legismertebb katasztrófái mögött is gyakran megtalálható a túlzott önbizalom. A Titanic elsüllyedése, a Challenger-katasztrófa vagy a csernobili tragédia – vajon mindegyik kimenetelét az emberi tévedések és elfogultságok irányítják?
Vizsgálatok során kiderült: hajlamosak vagyunk felülbecsülni a tudásunkat, és még a szakértők is túlságosan bizakodók. Szakmai előrejelzéseknél, kvízkérdéseknél és hétköznapi helyzetekben is gyakori a kalibráció hiánya. Vajon mi áll ennek hátterében – önáltatás, kognitív terhelés vagy egyszerűen túl nehéz feldolgozni az információ-dömpinget?
Kognitív torzításaink hatását számos kutatás vizsgálja: milyen szerepet játszik a rövidtávú memória, a társadalmi státusz iránti vágy, illetve mekkora befolyása van a vezetők túlzott magabiztosságának a döntéshozatalban? Áttekintjük a Dunning-Kruger-effektust, egy sor viselkedési kísérletet, valamint a visszacsatolás erejének jelentőségét a helyes önértékeléshez.
Mindez felveti a kérdést: mely módszerek segíthetnek az önbizalom és a tényleges tudás kiegyensúlyozásában, és hogyan előzhetjük meg, hogy egyéni hiedelmeink tömeges katasztrófákhoz vezessenek?
