Az okostelefonipar két ikonikus szereplője, a Samsung és az Apple közötti rivalizálás fordulóponthoz ért. Kezdetben a Samsung azzal szerzett előnyt, hogy az Apple zárt, korlátozó filozófiájával szemben a szabadságot és a felhasználói választási lehetőségeket helyezte előtérbe: cserélhető akkumulátor, bővíthető tárhely, fejhallgató-csatlakozó és kedvezőbb árak csábították a vásárlókat.
Később azonban a Samsung fokozatosan elhagyta ezeket az egyedi, felhasználóbarát jellemzőket, egyre inkább közelítve az Apple üzleti modelljéhez. A vállalat visszavonta a cserélhető akkumulátor és a microSD-kártya támogatását, nem mellékelt töltőt vagy fejhallgatót a készülékekhez – mindezt olyan indoklásokkal, amelyek korábban élesen bírált patinás riválisától származtak.
A stratégia azonban nem hozta meg a kívánt sikert: a Samsung elveszítette megkülönböztető arculatát és azt a lojális felhasználói tábort, amely pont a szabadságért választotta. Miközben a prémium kategóriában sem tudott áttörni, az olcsóbb Android-gyártók – mint a Xiaomi vagy a Huawei – egyre nagyobb részesedést vettek el tőlük az elérhető árú, mégis jól felszerelt telefonjaikkal.
Felszínre kerül a kérdés: egy nagy technológiai vállalat hogyan őrizheti meg identitását, miközben követi a profitmaximalizálás trendjeit? Milyen hatással lehet egy vállalkozás sikerére, ha egyszerre próbál minden piacot kiszolgálni, miközben elveszíti egyedi vonzerejét?
