Indiában egy falusi közösség szembesül azzal a kérdéssel, hogyan veheti saját kezébe a sorsát, amikor a központi kormányzat és külső intézmények döntenek a helyiek jövőjéről. A beszédben élénken felmerül, hogy az iskolarendszer szinte semmit nem ad hozzá a falusi élet valóságához, és emiatt sokan elidegenednek tőle. Egy népszerű mottó is megszületik: változtasd meg az oktatást, vagy koldulni kényszerülsz.
A helyi döntéshozatali jog, azaz a ‘gram sabha’ szerepe kiemelt hangsúlyt kap. Felvetődik, hogy egy faluban túl sok intézmény, hivatal és hatóság akar beleszólni a helyiek életébe, de egyik sem igazán érti a valós problémákat. Felmerül a kérdés: hogyan lehet a döntéshozatal ténylegesen helyi, és a közösségi jogok védelme valódi?
A hagyományos kormányzati rendszerek (mint a parlament vagy állami szervek) határairól is szó esik: kiderül, hogy a falu és közösség lehet a legmagasabb döntéshozó szerv, ha a lakói így határoznak. Az iskolákban tanított alkotmány, a hatalom forrása és eredete kapcsán is vita bontakozik ki, sok helyi számára ezek absztrakt és távoli témák.
További kérdések merülnek fel arról, ki dönthet a közösségi erőforrásokról (föld, víz, erdő), és miért döntenek ezekről gyakran városi tisztviselők a helyiek helyett. A beszéd egyik központi szála, hogy a helyiek tapasztalata, tudása és közös döntése vezethet csak igazán fenntartható fejlődéshez – szemben az importált, kívülről jövő tervezéssel.
Komoly dilemmák hangzanak el arról is, hogyan válhat a közösség önállóvá gazdasági és politikai kérdésekben, és hogy a kormányzati hatalomdelegálás milyen ellentmondásokat hordoz. A hagyományos őslakos életmód értékei szemben állnak az állam által ráerőltetett, sokszor nem működő intézkedésekkel. A beszélő arra biztat, hogy a közösségek újra vegyék kézbe saját döntéseiket, jogi és társadalmi értelemben egyaránt.
