Az amerikai légiközlekedési piac három legnagyobb szereplője, a United, az American és a Delta légitársaság, nagyon hasonló szolgáltatásokat kínál. Bár kisebb eltérések előfordulnak, összességében termékeik és árazásuk szinte teljesen megegyezik, ami a piac oligopol jellegéből fakad. Ennek oka, hogy mindhárom vállalat stratégiai okokból követi egymás lépéseit, így eltérő szolgáltatások vagy árverseny ritkán jelenik meg közöttük.
A verseny ezért inkább a légitársaságok útvonalhálózatának tervezésében bontakozik ki. Míg első ránézésre hálózataik hasonlóak, a részletekben jelentős különbségek fedezhetők fel. Ezek az eltérések akár óriási üzleti előnyt is jelenthetnek egy-egy piacon, legyen szó belföldi vagy nemzetközi járatokról.
A United kockázatvállalóbb hozzáállást mutat: gyakran indít olyan járatokat kevésbé nyilvánvaló célállomásokra is, amelyek várható kereslete nem bizonyított. Ezzel szemben az American inkább a tömegpiacokra, illetve saját erős regionális központjaira összpontosít, főként a dél- és délnyugati államokban.
A Delta esetében a márkaépítés és a konzisztens szolgáltatási színvonal jelent azonosító jegyet. Ugyanakkor hálózati stratégiája kevésbé agresszív vagy kísérletező, mint a Unitedé, de nem is olyan lokális dominanciára törő, mint az Americané. Az utazók számára mindhárom vállalat más és más előnyöket hangsúlyoz.
Felmerül a kérdés, mennyiben befolyásolja a földrajzi elhelyezkedés, a partnerségi megállapodások vagy épp a flotta összetétele azt, hogy egy légitársaság mely piacokon tud sikeresen jelen lenni. Érdekes kérdés továbbá, miként hat a globális trendekhez való alkalmazkodás a vállalatok egyedi stratégiáira, és melyikük tud hosszabb távon előnyt kovácsolni eltérő megközelítéséből.
