Sokan a hurrikánokat elsősorban a tomboló szelek ereje miatt tartják veszélyesnek, pedig a legsúlyosabb pusztítást sokszor a víz, az árvíz és a viharok által keltett áradás okozza. Egyes hagyományos lakóövezetek a sűrű beépítettség miatt kevés teret hagynak a természetes vízrendszereknek, így a környező területek fokozottabban ki vannak téve az elöntés veszélyének.
Babcock Ranch példája kivételt jelent ezen a téren: a települést úgy tervezték meg, hogy megőrizze a természetes vizes élőhelyeket, valamint a domborzati adottságokat is tudatosan alakították. Tóhálózatot és „tál” alakú vízgyűjtő rendszert építettek ki, amely elnyeli és elvezeti a felesleges vizet, miközben az otthonokat a lehető legmagasabb pontokra helyezték.
A rendszer lehetővé teszi a víz irányításának könnyű szabályozását, például a tavak leeresztését a vihar előtt, valamint tudatosan lettek a közutak a legalacsonyabbra építve, hogy azok irányítsák az áradásokat a lakóházaktól távolabb.
Érdekes kérdések merülnek fel: Vajon a hagyományos százéves viharra tervezett szabályozások elégségesek-e a jövő hevesebb időjárásával szemben? Hogyan lehet a parttól beljebb eső településeket is biztonságosan megvédeni az egyre gyakoribb extrém csapadékoktól? És vajon a fejlettebb, drágább mérnöki megoldások elérhetőek lesznek mindenki számára?
