Ebben a részletes restaurációs epizódban egy körülbelül 200 éves állóóra tokjának helyreállítását követhetjük nyomon. Felmerül a kérdés, hogy miért hajlamosak az ilyen régi órák alsó paneljei vetemedésre és repedésre, különösen a központi fűtés bevezetése óta. Érdekes elméletként merül fel, hogy a vékony, csak az egyik oldalán furnérozott szerkezetek rosszul viselik a modern otthonok szárazabb levegőjét.
A bemutatott óratok több korábbi, találékony, de különböző sikerrel végrehajtott javításon is átesett; ezek nyomait és módszereit is részletesen megvizsgálják. A videó betekintést enged a döntési folyamatokba is: vajon célszerű-e teljesen eltávolítani a régi javítóelemeket, vagy inkább azok megerősítésével állítható helyre a forma?
Az anyag számos kézi technikát mutat be: például hogyan lehet formára szabni blokkokat, hogy pontosan illeszkedjenek az íves panelhez, illetve milyen módon lehet javítani a laza furnért, külön figyelmet szentelve a lehetőségekre, amikor sérült berakásos díszítés is jelen van. Felvetődik a kérdés: mikor érdemes cserélni egy-egy díszítőelemet, és mikor jobb megőrizni eredeti állapotában?
Külön hangsúly kerül a megfelelő ragasztási és klampolási eljárásokra, valamint arra, hogyan lehet visszaállítani az eredeti fényt polírozással, viaszolással, illetve különféle felületkezelő anyagok alkalmazásával. A munka során többször is felmerülnek olyan apró, de döntő jelentőségű lépések, amelyek segíthetnek a sikeres restaurációban.
