Az alkotók bemutatnak egy gyakori problémát a digitális festés világában, amely sok kezdő és haladó rajzolót is érint: mi teszi egy karakterábrázolást „laposnak” vagy kevéssé térhatásúnak?
Egy néző rajzán keresztül konkrét példával világítanak rá, hogyan válik egy portré hiányossá a térhatás érzékeltetése szempontjából. Részletesen elemzik, miért nem elegendő kizárólag a szín vagy telítettség módosítása, és hogyan vezethető vissza az árnyékok helyes alkalmazásának hiánya.
Az előadó különböző testrészek árnyalatain keresztül hasonlítja össze a mintaképet és a rajzot, miközben feltárja azokat a hibákat, amelyek a rajz síkszerűségét okozzák. Bemutatja, hogyan alkalmazható a „multiply” réteg és a változatos árnyalatú ecsetek használata ahhoz, hogy a szükséges mélységet elérjük. Az is kiderül, hogy a kezdők gyakran kontúrral emelik ki az arc egyes részeit, ami tovább fokozza a „rajzfilmszerű” hatást.
Megismerhetjük, milyen szerepe van az ambient okklúziónak, és hogy néhány sötétebb részlet vagy karakteres kiemelés mennyire képes átalakítani egy portrét. További témaként felmerül, hogyan lehet életszerű hajtextúrát és bőrreflexiókat készíteni, hogy a karakter valóban háromdimenziósnak tűnjön.
