2012 fordulópontnak tűnik a zene társadalmi szerepében, hiszen a technológiai fejlődés alapjaiban alakította át a zenehallgatás szokásait. Egy visszaemlékező szülő szemszögéből megtudjuk, mennyire más ma egy tinédzser kapcsolata a zenéhez, mint néhány évtizeddel korábban.
Felvetődik a kérdés, miért tűnt el a zene identitásformáló ereje, miközben korábban szubkultúrák, közösségek alakultak ki zenestílusok körül. Az okok vizsgálata során kiemelkedik a mobiltelefonok, különösen az okostelefonok és a 4G hálózatok elterjedése, amelyek gyökeresen megváltoztatták a tartalomfogyasztást, a szabadidő használatát és a figyelmi szokásokat.
A rövid formátumú tartalmak, a közösségi média algoritmusai, valamint a mobiljátékok olyan mértékű függőséget alakítottak ki, ami elvonta a gyerekek figyelmét a zene mélyebb megélésétől. Korábban fizikai hordozókon, valódi elköteleződéssel hallgattuk kedvenc albumainkat vagy zeneszámainkat, míg ma szinte korlátlan és instant hozzáférés nyílik minden tartalomhoz, amely azonban felületessé és átmenetivé teszi a zenei élményt.
Érdekes kérdéseket vet fel az is, hogy a digitális algoritmusok, a streaming és a mobiljátékok miképp szorították háttérbe a zenei közösségi élményt, illetve hogy van-e még esély arra, hogy a zene visszanyerje korábbi társadalmi jelentőségét az új digitális korszakban.
