Banguiban, a háború sújtotta Közép-afrikai Köztársaságban, egy humanitárius munkás személyes élményein keresztül pillanthatunk be a segélyszervezetek mindennapjaiba. Feszült helyzetek, mindennapos veszélyek – többek között fegyveres konfliktusok, menekülttáborok és a vízhez, élelmiszerhez való hozzáférés nehézségei – adják a keretet a segélymunka valódi kihívásainak bemutatásához.
Felvetődik, hogy miként hat az egyéni tenni akarás egy ekkora, súlyos válság közepette: lehet-e valóban változást elérni, vagy az érzett hatás csak apró csepp egy hatalmas óceánban? A személyes motivációk mellett a segélyszervezetek bürokratikus akadályai, vezetési problémái, valamint a kiégés veszélyei is terítékre kerülnek.
Érdekes kérdéseket boncolgat a beszélő azzal kapcsolatban, hogyan találhat valaki kiteljesedést és értelmet a munkájában, miközben megküzd a kudarc és a fáradtság érzésével. Mindezt különböző országokban – például Ukrajnában, Libanonban, Szudánban – szerzett tapasztalatok színezik.
A személyes fejlődés, a meditáció, az egyensúly megtalálása, illetve a másokért való tenni akarás vágya mind-mind olyan témák, amelyekre választ keres az előadó – anélkül, hogy egyetlen univerzális megoldással szolgálna.
