Képzeld el, hogy a magas sarkú cipőt nem mindig a nőiesség szimbólumának tartották! Kezdetben férfiak viselték, mégpedig gyakorlati céllal: például a 10. századi Perzsiában a lovasok használták, hogy jobban megtartsák a kengyelben a lábukat, miközben nyíllal céloztak vágtázás közben.
A trend Perzsiából indult, majd a 17. században királyok – mint XIV. Lajos – és arisztokraták is hamar átvették. A vörös sarkak a hatalom, gazdagság, kiváltság jelei lettek. Eközben férfiviseletként nem puszta funkcióval, hanem státusszimbólumként is funkcionáltak a magas sarkú cipők, akárcsak a fényes, munkaigényes textíliák, sminkek vagy parókák.
Később, az új társadalmi elvárások és a felvilágosodás eszméi miatt a férfiak egyre konszolidáltabban, letisztultabban kezdtek öltözködni, a magas sarkú pedig fokozatosan háttérbe szorult a férfidivatban. A 19-20. században már csak speciális cipőknél maradt meg, például lovaglócsizmáknál, illetve egyes szubkultúrák vagy zenei korszakok – például a rock’n’roll vagy a country – hozták vissza időnként, mindig sajátos jelentéssel.
Ma a társadalmi normák lassan enyhülnek, egyre többen kísérleteznek a nemekhez kötött divat határainak átlépésével. De vajon hogyan változott meg ennyire a magas sarkúhoz kapcsolódó szimbolika évszázadok alatt? Miért lett női attribútummá a férfiak egykori státuszcipője?
