Az emberi civilizáció hajnalán, a Közel-Keleti Termékeny Félholdban a mezőgazdaság forradalmi változásokat hozott. A gazdák újfajta növényeket termesztettek, miközben önkéntelenül teret engedtek egy különleges jelenségnek: a növényi utánzásnak. Ennek során bizonyos gyomnövények fokozatosan kezdték utánozni a termesztett kultúrnövényeket, így sikeresen elkerülték a kiirtást, és mellettük fejlődhettek tovább.
A 20. századi szovjet botanikus, Nyikolaj Vavilov figyelt fel először arra, hogy számos ma ismert haszonnövény valaha egyszerű gyomnövény volt, amely megtévesztő külsővel álcázta magát. Rámutatott, hogy az olyan növények, mint a rozs és a zab, eredetileg „utánzó” gyomként jelentek meg, de idővel nélkülözhetetlenné váltak az emberiség számára.
Az evolúciós mimikri folyamata nem minden esetben fordult az ember javára. Egyes modern kártevők, például a kínai rizsföldeket ellepő Echinochloa crus-galli (barnyard grass), szintén a növényi utánzás révén váltak az egyik legmakacsabb mezőgazdasági problémává. Genetikai kutatások szerint a rizs imitálására képes gyom mindössze ezer éve jelent meg, szoros összefüggésben a térség történelmi és társadalmi fejlődésével.
A biológia és a politika összefonódása is kiemelt szerepet kap a történetben; Vavilov tudományos elveivel szembekerült a szovjet rendszerrel, végül tragikus sorsra jutott. Munkájának eredményei, a mimikri és a növényi alkalmazkodás mechanizmusának felismerése azonban maradandó hatást gyakoroltak a mezőgazdaságra és a jelenlegi biológiai kutatásokra.
