Az elmúlt években a Walmart drámai részvényár-emelkedést élt meg, ami sokakat meglepett, hiszen eddig stabil, mérsékelt ütemben fejlődő, klasszikus kiskereskedelmi óriásként ismerték. A vállalat piaci értéke már majdnem eléri az ezermilliárd dollárt, miközben a múltban főként mérsékelt növekedést hozott a részvényeseknek.
A hagyományos bolti modell és az e-kereskedelem közötti átrendeződés évekig tartó oldalazó részvényárfolyamot eredményezett, ám a digitális értékesítés bővülése, valamint a fizikai boltok előnyeinek felismerése új lendületet adott a cégnek. Ezzel párhuzamosan a Walmart nagy figyelmet fordított az adatok gyűjtésére és az ebből származó reklámbevételek növelésére is.
Innovatív lépéseik, mint például a Walmart+ előfizetés, saját fizetési alkalmazás (Walmart Pay) és személyre szabott vásárlói élmény, digitális hirdetésekkel és célzott akciókkal egészülnek ki. A reklám üzletág kiépítése (Walmart Connect) magas profittartalmat kínál, így a profit jelentősen nőtt, noha a vállalat bevételeinek nagy részét továbbra is az alacsony árrésű élelmiszer- és kiskereskedelmi tevékenységek teszik ki.
Az új, magasabb jövedelmű vásárlók megcélzása, prémium termékek bevezetése és márkafrissítés is szerepet játszik abban, hogy az eredetileg árérzékeny rétegek körében népszerű lánc most új pozíciókat keres. Ez azonban kockázatokat is hordoz: miközben az elit vásárlók hűsége kérdéses, a klasszikus vevőkör elidegenedhet, különösen az emelkedő árak miatt.
Felmerül a kérdés, hogy a Walmart fenntarthatja-e ezt a tech cégekhez hasonlítható értékelést, amikor továbbra is erősen a fizikai boltokra és alacsony árrésű modellekre támaszkodik. Vajon a reklám- és digitális üzletág elegendő lesz-e ahhoz, hogy igazolja a gyors részvénynövekedést, vagy túlértékelté vált a vállalat? A helyzetet bonyolítja az új ügyfélszerkezet, a bizonytalan jövőbeli növekedés és az ágazati átrendeződés.
