A kvantummechanika az univerzum lenyűgöző leírását nyújtja, azonban alapvető kérdéseket vet fel, amikor nagy tömegű vagy makroszkopikus testekről van szó. Vajon elképzelhető lenne, hogy egy kő egyszerre két helyen legyen, ahogyan ezt a kvantumelmélet sugallja? A hétköznapi tapasztalataink alapján ez nem történik meg, ezért a kutatók vizsgálják, hol húzódik a határ a kvantumvilág és a klasszikus világ között.
Az experimentális fizika egyik új, izgalmas kihívása, hogy megpróbálja létrehozni és megfigyelni a nagy tömegű rendszerek kvantumos szuperpozícióját. Felmerül a kérdés, hogy a gravitáció hogyan befolyásolja ezeket a folyamatokat, és hogy a szuperpozíció elve tényleg alkalmazható-e makroszkopikus testek esetén is.
Az aktív és passzív gravitációs tömeg közti különbség, valamint a szuperpozíció és az ekvivalencia elvének összeférhetősége igazán összetett elméleti és kísérleti problémákat szül. Világszerte kutatócsoportok dolgoznak annak érdekében, hogy egyre nagyobb rendszereket tudjanak lehűteni és akár kvantumos állapotba helyezni, miközben számos technikai és fizikai akadályt küzdenek le.
Felvillanyozó kérdés, hogy vajon sikerül-e olyan érzékeny kísérleteket végrehajtani, amelyek már kimutathatják a gravitáció kvantummechanikára gyakorolt hatását. A videó bemutatja a jelenlegi technológiai lehetőségeket, a különböző anyagokat — például nanogyémántokat vagy Bose–Einstein kondenzátumokat —, amelyekkel a kutatók dolgoznak, valamint azt, hogy milyen újszerű elméleti megközelítések segíthetnek a továbblépésben.
