Ázsia élelmezésének központi szereplője a rizs, és az 1950-es, 1960-as években komoly aggodalom övezte a lakosság gyors növekedése miatt, vajon jut-e elegendő ebből az alapélelmiszerből. A termelés növelésének két útja volt: új területek bevonása vagy a meglévő földeken a hozamok növelése.
Kutatók világszerte keresték a megoldást magasabb hozamú rizsfajták nemesítésével. A figyelem Tajvanra összpontosult, ahol a helyi termelők és tudósok – köztük a japán és kínai szakértők – több évtizedes munkával olyan rizshibrideket fejlesztettek, amelyek jobb ellenállóságot és nagyobb terméshozamot biztosítottak. Ezek közül is kiemelkedő a Taichung Native 1 (TCN1), melynek jellemzője volt, hogy egész évben termeszthető lett szemben a régebbi szezonális fajtákkal.
Ez a munka vezetett el az IRRI (International Rice Research Institute) megalapításához, amely nemzetközi összefogással még hatékonyabb, „csodaként” emlegetett fajtákat nemesített – ilyen volt az IR8, amely forradalmasította a rizstermelést szerte Ázsiában. Mindez nemcsak növekvő mennyiséget, hanem új társadalmi és gazdasági kihívásokat is jelentett, például a technológiától való függőség vagy a mezőgazdasági sokszínűség csökkenése.
Vajon ezek a „csodafajták” valóban megoldották-e az élelmezés problémáit, vagy csak újabb nehézségeket szültek? Mennyi múlott a technológiai fejlődésen vagy épp a geopolitikán? A videó ezeknek a kérdéseknek és a zöld forradalom társadalmi hatásainak jár utána.
