Az alkotó egy 12 milliárd paraméteres, helyben futtatható AI-modellt, a Humanizer 12B-t teszteli, amely képes a mesterséges intelligencia által írt szövegeket emberibbé alakítani. Ebben a tesztben először egy másik, Quen nevű AI által generált szövegét adja meg a Humanizer számára, hogy kiderüljön, mennyire képes természetes, emberközeli stílusban átírni az eredetit, miközben a kulcsfontosságú adatokat, számokat és neveket érintetlenül hagyja.
Az elemzés során részletesen megmutatja a szövegek közötti különbségeket, példákat sorol fel arra, hogy a modell hogyan szünteti meg a tipikus AI-sablonokat, és hogyan cseréli azokat könnyed, laza, beszélt nyelvi fordulatokra. Felmerül azonban a kérdés: tényleg felismerhető-e még benne az AI? Rámutat arra is, hogy a tényszerű elemek ugyan megmaradnak, de néha félreértelmezések vagy furcsa átírások is előfordulhatnak, ezért mindig ajánlott az emberi utólagos átnézés.
Tovább bővíti a tesztet egy másik nehéz feladattal: vajon mennyire tud természetesen hatni például egy mesterséges intelligencia által generált Twitter-poszt? Vizsgálja, sikerül-e megőrizni a rövid, ütős mondatok stílusát, illetve hogy a végeredmény mennyire kelti a valódi emberi kommunikáció érzetét. Megállapítja, hogy a Humanizer sokat javít a hangnemen, azonban akadnak mondatok, ahol érezhető a gépi szerkesztés, vagy kicsit elveszik az eredeti üzenet ereje.
A videó végén érdekes betekintést nyújt magának a Humanizer modellnek a fejlesztési és tanítási folyamatába, valamint a technikai hátterébe is, kiemelve például azt, hogy teljesen offline, helyi környezetben is futtatható. Felveti azt a kérdést is, mennyire lehet még egyszerűen felismerni az AI által generált tartalmakat napjainkban, illetve mikor érdemes továbbra is emberi segítséggel szerkeszteni a szöveget.
