Az alkotó egy sokak által érzett problémát jár körül: miért olyan nehéz rávenni magunkat a rendszeres rajzolásra, még akkor is, ha szeretjük az alkotást és fejlődni vágyunk? Az elkalandozó figyelem, a gyorsan fogyasztható szórakozás és a telefonok állandó csábítása mind hozzájárul ahhoz, hogy a rajzolás örömforrásból könnyen nyűggé váljon.
A videó tudományos alapossággal, érthetően magyarázza el a dopaminrendszer működését: nem egyszerűen örömérzetről van szó, hanem a vágy megéléséről és a motivációról. A különféle rövid, intenzív „dopaminlöketek”, például telefonozás vagy játék, hosszú távon csökkentik azt a szintet, amitől az olyan tevékenységek, mint a rajzolás, motiválónak hatnak.
Felmerül a kérdés: mit tegyünk, ha úgy érezzük, a rajzolás már nem nyújt kielégülést, vagy túl kis jutalmat ad a gyors szórakozásokhoz képest? Milyen apró trükköket, technikákat vethetünk be, hogy visszanyerjük az alkotás iránti lelkesedésünket?
Az előadó olyan tippeket is bemutat, amelyekkel áthangolható az agyunk: kezdve a napi rutinfeladatok megváltoztatásától a technikai eszközök elhelyezésén át a pszichológiai trükkökig, mint például a Zeigarnik-hatás, vagy a tudatos unalom beiktatása a mindennapokba.
Bár a témakör érinti a digitális művészet tanulásának útját és a külső visszacsatolás (például lájkok és követők) szerepét is, végső soron arra keresi a választ: hogyan alakíthatjuk úgy a környezetünket és szokásainkat, hogy magát a rajzolást érezzük jutalmazónak, akár minden nap?
