A világűrkutatás és a bolygók átalakítása iránt érdeklődők számára különösen izgalmas kérdés, hogy miként lehetne lakhatóvá tenni a Vénuszt. Sokan a Marsot tartják elsődleges célpontnak, mivel ismertebb, és barátságosabb kihívásokat rejt, de a Vénusz potenciálja vetekszik vele – csak éppen teljesen más problémákat kell megoldani.
Míg a Mars atmoszféráját vastagabbá és melegebbé kell tenni, a Vénuszon az óriási hőség és a túlnyomás jelent akadályt. Többféle ötlet is született: a Földhöz hasonló nap-éjszaka ciklust és mérsékelt hőmérsékletet biztosító napernyő vagy tükrök telepítése, mesterséges mágneses pajzs létrehozása, illetve agresszívebb módszerek, mint például az atmoszféra eltávolítása nukleáris robbantásokkal vagy energiasugarakkal.
Az extrém körülmények – olvadt ólomhoz hasonló felületi hőmérséklet, sűrű szén-dioxid felhőzet, kénsavas esők – mellett a Vénusz mégis figyelemre méltó előnyöket is rejt. Tömege, átmérője, gravitációja csaknem azonos a Földével, így hosszabb távú emberi jelenlét vagy ökoszisztémák kialakítása reálisabb, mint például a Marson. Egyes elképzelések szerint elsőként akár lebegő városokat is lehetne építeni a felsőbb, kedvezőbb rétegekben.
Kiemelt helyet kapnak a különféle terraformálási stratégiák részletei és azok mérnöki kihívásai. Mennyire kivitelezhető milliárd négyzetkilométeres napernyőt, rendkívül vékony paneleket vagy hatalmas, bolygószintű kupolákat megépíteni? Mire lenne szükség az atmoszférában található szén-dioxid kondenzálásához, majd biztonságos raktározásához? Milyen technológiai előnyöket jelent a Vénusz napközelsége vagy bőséges napenergiája?
Az elemzés során felvetődik: elképzelhető-e, hogy a Vénusz átalakítása könnyebb lehet, mint a Marsé – főként mivel csak túlhevült állapotát kell visszahűteni, nem pedig életre alkalmatlan ürességből teremteni élhető világot? E kérdések mellett a videó kitér arra is, hogy hosszú távon szükség lehet-e vízimportálásra és a bolygó forgásának gyorsítására is.
