Mitől lesz egy zenekar fülmonitor rendszere igazán megbízható, könnyen kezelhető és utazásbarát? Egy turnézó jazz-fusion együttes, a Sungazer tapasztalatain keresztül merülünk el a modern in-ear monitor (IEM) rendszerek gyakorlati kihívásaiban. Az anyag bemutatja, hogy a sokcsatornás rendszerek esetében milyen hibaforrások jelennek meg a hangpróbák során, és mik azok a problémák, amelyek évről évre bosszúságot okoznak zenekaroknak világszerte.
Szó esik a klasszikus, analóg XLR kábelekre épülő mikrofonelosztók nehézkességéről és a túlsúlyos eszközök mozgatásának nehézségeiről – különösen akkor, ha a turné útvonala különböző országok szigorú poggyászszabályain is átível, legyen szó az ausztrál engedményekről vagy a párizsi macskaköves utak okozta rémálmokról.
A videó bemutatja a rig fejlesztésének útját: hogyan lehet csak Ethernet kábelekkel helyettesíteni a nehéz kábelkötegeket, miként jönnek képbe az analóg audio-over-Ethernet technológiák, és ezek milyen előnyökkel vagy éppen furcsa buktatókkal járnak. A szerző rávilágít, hogy még a leginnovatívabb rendszerekben is sok a kisebb-nagyobb kompromisszum, legyen szó az eltérő breakout box-ok kompatibilitási problémáiról vagy a helyszíni gyors hibajavítás kihívásairól.
Külön érdekesség, hogy konkrét példákon keresztül kísérhetjük figyelemmel, miként lehet valójában csökkenteni a hibalehetőségeket a színpadi kábelezésnél, milyen jelentősége van a színezett csatlakozóknak, előre szerelt paneleknek, és hogy mindezek hogyan képesek növelni egy koncertélmény magabiztosságát és kontrollérzetét.
