Elképzelhető, hogy egy vezető katonatisztként egy fenyegető üzenetet kapsz, amelyben azt állítják, hogy katonáidat elrabolták, és csak egy homályos fényképen alapulhat a döntésed. Ez a helyzet élesen rávilágít arra, hogy mennyire nehézzé vált eldönteni, mi igaz és mi hamis a digitális korban.
Manapság a generatív mesterséges intelligencia lehetővé teszi, hogy szinte tökéletesen valósághű képeket készítsünk: mindössze néhány kattintással bárki bármilyen jelenetet alkothat. Ez komoly kihívást jelent, hiszen nemcsak szórakoztató tartalmak vagy mémek, hanem kifejezetten veszélyes, félrevezető célú alkotások – például hamis zsarolási fotók, hamis orvosokról szóló videók vagy csalók által készített álhírek – is könnyen terjednek.
A digitalizáció és a szerkeszthetőség révén a valóság manipulálása régóta jelen van, de a generatív MI új szintre emelte a fenyegetést. Érdekes kérdések merülnek fel: hogyan nyerhetjük vissza a bizalmunkat a látott képekkel szemben? Milyen módszerekkel lehet kiszűrni a legapróbb eltéréseket, amelyeket még nem tanult meg tökéletesen leutánozni a mesterséges intelligencia?
A szakértők többféle analitikai és forenzikus vizsgálatot használnak, például a képen lévő „zaj” mintázatokat, a perspektíva törvényszerűségeit vagy a fizikai árnyékok eltérését. Felmerül a kérdés: vajon a hétköznapi emberek, újságírók, intézmények hogyan tudják ezeket a technológiákat hasznosítani a jövőben? Az internetes ökoszisztéma állapota, a közösségi médiában terjedő álhírek és az egyre nehezebb felismerhetőség mind-mind komoly társadalmi dilemmákat vetnek fel.
