Különböző kultúrák évezredeken átívelő sárkánylegendái mindig is lenyűgözték az emberek képzeletét: a kínai Loong, a filippínó Bakunawa, a skót Beithir vagy a görög Hidra mind-mind emblematikus példái ezeknek a történeteknek. Széles körű elterjedtségük miatt a kutatók hosszú időn át vizsgálták, vajon milyen események vagy természeti jelenségek ihlették a sárkányok mítoszait.
Felmerül, hogy az ősi emberek viharokat, tornádókat vagy éppen vulkánkitöréseket próbáltak megmagyarázni sárkánylegendákkal. Egy másik érdekes szempont, hogy a földből előkerülő szokatlan csontokat, például mastodon-fosszíliákat is különös lényekként, tűzokádó bestiaként értelmezhették.
A geomitológiának nevezett interdiszciplináris tudomány épp azt kutatja, hogyan fonódik össze a helyi mítoszok világa a geológiával és a természeti képződményekkel. Izgalmas példát láthatunk erre Ausztráliában, ahol egy ősi aboriginál legenda vezetett új meteoritbecsapódási hely felfedezéséhez, vagy Hawaii-on, ahol Pele istennő története inspirált földtörténeti revíziót.
A különböző sárkányleírások helyi fosszíliákra is emlékeztethetnek: a kínai Loong agancsai például pliocén kori szarvasleletekből eredhettek, míg a pakisztáni régiókban talált kristályos fosszíliák adták az ötletet a drágaköves sárkányfejekhez. Egyes legendás tulajdonságok, például a lángfújás, földgáz-szivárgásokhoz vagy aktív vulkáni területekhez köthetők.
Ezek a mítoszok nemcsak képzeletbeli lények megszületését segítették elő, hanem tudományos kutatásokat is ösztönöztek – akár újabb lelőhelyek feltárásában is segítve a paleontológusokat. A sárkányok történetei így a fantázia és a tudományos felfedezések világát is összekapcsolják, számtalan kérdést megnyitva eredetükről és jelentőségükről.
