Monstrumok és legendás lények mindig is lenyűgözték az emberiséget. A világ különböző részein feltűnő történetek néha valódi, félreértett állatok emlékét hordozhatják.
Tengeri kígyók rémisztették a régi tengerészeket, mint a skandináv Soe Orm, amelynek rémtetteiről még a tudósok is hittek. Ma már tudjuk, hogy több elképesztő beszámolót valószínűleg ártalmatlan állatok, például óriási planktonsügérek vagy ritkán látott sárkányhalak ihlettek.
Más legendák, például az új-zélandi maorik hegyekből lecsapó óriásmadaráról, a pouākairól szólnak. Ez a mítosz talán egy valaha élt, félelmetes Haast-sas emlékét őrzi, amely a szigeten megtelepedő első emberek számára ismerős látvány lehetett.
Ausztráliában a titokzatos bunyip többféle formát öltött az elbeszélésekben – lehetett óriás vízi lény, vagy dinoszauruszszerű szörny –, de néhány elképzelés szerint kihalt óriás emlősök, például a Diprotodon csontjai keltették életre a legendát.
A mítoszok születésének egyik központi kérdése, hogy valós földtani leletek, például csontok és fosszíliák, hogyan keverednek össze az emberi fantáziával. Ilyen rejtély a griff csodás lénye is, amelyről egy időben úgy tartották, hogy a Protoceratops dinoszaurusz leletei ihlették, ám ezt későbbi kutatások kétségbe vonták.
A modern időkben is születnek új bestiák, mint a Puerto Ricóról induló, rejtélyes chupacabra. A történet szerint vérét vesztett háziállatok és hátborzongató beszámolók szolgálták alapját – de vajon tényleg létezett, vagy csak a természet játékának eshettek áldozatul a szemtanúk?
