A Napunk magjában végbemenő erőteljes folyamatok vizsgálata feltárja, hogy a plazma mennyire komplex és változékony anyag. Rendkívül magas hőmérséklet és hatalmas nyomás következtében a hidrogénatomok összeütköznek, ami nukleáris reakciókat indít el, és új, nehezebb elemek – például hélium és szén – jönnek létre, miközben hatalmas mennyiségű energia szabadul fel.
Ez a felszabaduló energia hatalmas plazmacsomók, úgynevezett granulák formájában lassan a Nap felszíne felé áramlik. Az energia kiszökését azonban a Nap gravitációja és sűrűsége akadályozza, ugyanakkor erőteljes mágneses mezők segítik, amelyek a felszínre vezetik, és látványos, forró gázhurkokat alakítanak ki.
A legerősebb napkitörések – koronakidobódások – kilométerek millióit is áthidalhatják óránként több millió kilométeres sebességgel, és akár a Föld mágneses mezőjét is elérhetik. Ezek az események a Föld pólusainál nyitottabb mágneses mezejének köszönhetően lehetővé teszik a töltött részecskék számára, hogy behatoljanak a légkörbe, ahol látványos északi vagy déli fényjelenségként (Aurora Borealis vagy Aurora Australis) jelennek meg.
Ezek a fények akkor keletkeznek, amikor a napszélből származó töltött részecskék az oxigénmolekulákkal ütköznek a felsőlégkörben, különböző magasságokban különböző színű ragyogást hozva létre. A Nemzetközi Űrállomásról nézve az űrhajósok lenyűgöző fényjáték tanúi lehetnek a Föld éjszakai ragyogása és a csillagok hátterében.
