A videó izgalmas időutazásra hív, ahol felmerül a kérdés: honnan tudjuk, milyen hangokat adtak ki a dinoszauruszok? Az alkotó személyes emlékeken keresztül vezeti fel, hogyan formálták meg a dinók hangját a filmiparban, különösen a Jurassic Park hatására, miközben megkérdőjelezi, hogy a T-Rex tényleg így viselkedett volna-e a valóságban.
Érdekes történeti példákat hoz, hogyan értelmeztek korábban dinoszaurusz-leleteket, és miként kapcsolódnak mítoszok, mint a griffin vagy a kínai sárkány, ezekhez a maradványokhoz. Kiderül, hogy tudásunk folyamatosan fejlődik, ahogy újabb fosszíliákat találnak, és a dinók madarakhoz való rokonsága is felmerül.
A biológiai háttér feltárásában érzékletesen mutatja be, hogyan alakult ki az állatok hallása, valamint azt, hogy a dinoszauruszok hangképző szerveiről milyen kevés bizonyítékunk van. Bizonyos fajokról, mint például a hadrosaurusok, a koponyájuk alapján már meg lehet becsülni, hogy egyedi, talán hangszerre hasonlító hangokat adhattak ki.
A modern állatok, madarak és krokodilok hangja szolgálhat kiindulási pontként, mégis sok a bizonytalanság. Felveti azt is, hogy a dinók egy része talán olyan mély, infrahangokat bocsátott ki, amelyeket az emberi fül már nem érzékelhet. Végül a videó kitér arra is, hogy a filmekben hallható dinóhangok valójában állathangok keverékei, és amelyek főként az érzelmek kiváltására szolgálnak.
